Tavaly tavasszal megprobalkoztam a kulfoldi munkavallalassal, itrtam eletem errol szolo reszerol egy memoart. Az alabbi tortenet ezen irasom egy reszlete, aki elolvassa remelem erdekellni fogja ezt a nehol vicces, nehol szomorkas, amde mindenkeppen tanulsagos storyrt.
Iden tavasszal fordult meg eloszor a fejemben, hogy kulfoldre megyek. Aprilisban szakitottunk a baratnommel, kicsit ugy ereztem nagyon kozrejatszottak az anyagi es egszisztencialis hianyossagaim, bar alig multam 24 eves, nagyon duhito es megalazo volt, nem lattam annak remenyet, hogy azok kozott a korulmenyek kozott kepes legyek valtoztatni. Megfogant bennem a kulfoldi munkavallalas otlete. Igy visszatekintve mar eleg nehez megmondani, mi volt a fo ok, hogy vegul felultem a repulogepre... talan a csalodottsag, es csak menekultem, talan a duh, hogy megmutassam, nem vagyok egy szerencsetlen fasz.
Majusban felvettem a kapcsolatot egy munkakozvetito ceggel, egy honap multaval vegre kuldtek egy szerzodest, nem erdekelt hova szol, ugy ereztem kifutok az idobol, alairtam, kifizettem a 120.000 Forint kozvetotoi dijat, termeszetesen penzem nem volt, anyam adott ra kolcson. Masnap felmondtam a munkahelyemen, a fentmarado par napban probaltam elintezni amit lehet. Junius 9-en indult a gepem Pozsonybol. Egesz nap esett az eso Kelet-Europaban. Aniko vitt fel a repuloterre, de vagy 20-szor megalltunk, mert az ablaktorlo nem birta a viharos idojarast. A hatar elott megprobaltam kivaltani a gyogyszeremimet, de a felirt 5 doboz helyett, csak 3 volt raktaron, nem nagyon tudtam akkor mar mit tenni. 10-re sikeresen megerkeztunk, volt egy oram az indulasig, egykaveegycigi pont belefert.
A gep felszallt, es en rajta ultem. Eloszor ultem repulogepen, de nem voltam zavarban, mivel az ablak mellett talaltam helyet, vegignezhettem ahogy atszaguldunk Europa felett, szo szerint szaguldas volt, 2 ora utazas utan, delutan 1-kor megerkeztunk az edinburghi repuloterre, atvaltottam a maradek apromat Fontra, automatabol vettem egy Irn-bru uditoitalt, mert nem mertem kavet kerni, feltem hogy problema lesz, mert nem ismerem a penzt, vagy hogy nem tudom megertetni magam. Megittam azt a gyomberes micsodat egycigi tarsasagaban, aztan elovettem a kis papiromat, amire felvoltak irva a buszok, amik Dalmallyba visznek. Elso allomas a Ratho-station, megkerestem a 22-es jarat megallojat, aztan varakozo allast vettem fel, amit alltalaban dohanyzassal toltok. Kiirva a megalloban: No smoking, odebballtam ket lepest, es kozben azt ismetelgettem magamban: "one ticket to the Ratho-station please", de mire elszivtam volna a cigit jott a busz, felszalltam es megegyszer elismeteltem a rovid mondatomat, ezuttal hangosan. Kellemes meglepetes, a sofor, egy vegtelenul segitokesz, kedves holgy volt... meglepett, mert Magyarorszagon a buszosok tobbsege egy kopaszodo bunko seggfej, egy atizzadt, gyurodt kek ingben. Azota sem tudok panaszt emliteni az itenni kollegakra, azt leszamitva, hogy minden este megjegyzik a staff-pizzamra, hogy "never eat on the bus"... bar fizikai keptelenseg lenne egy 10 perces helyijaraton megenni egy 12"-os hawai-t.
Mint emlitettem a sofor nagyon kedves volt, mikor megerkeztunk az adott allomasra, nem hajtott tovabb, hogy felszolitson, vegyek megegy jegyet, hanem megallt, holott nem jelzett senki, rammosolygott es azt mondta: "Ratho-station". Leszalltam, elovettem a buszos papiromat es tovabb olvastam, kovetkezo allomas: Glasgow, Buchanan-station, jarat: Edinburgh-Glasgow. Mivel jegyvasarlasban mar oriasi tapasztalatra tetteme szert, egylazacigi utan mar az autopalyan voltam, uton Glasgow fele... a bal oldalt, ahol mindig azt hittem, hogy az orult buszos szembe megy a forgalommal. Kicsit izzadtan bar, de megerkeztem Glasgowba, a Buchanan buszpalyaudvarra, ahol mar kicsit nehezebb dolgom volt megtalalni a megfelelo buszt, foleg hogy rosszul ejtettem Dalmally-t. Nagy nehezen, de jegyet szereztem a 18:10-es, mint kesobb kiderult utolso, Oban-i jaratra. Egyre jobban azt ereztem, hogy a semmibe vezet az ut, hegyek kozott es neve sincs tavak mellett, minden fel ora utan jott egy aprocska falu, de a lakoit sosem lattam. Olvastam minden tablat, mert feltem, ha elmulasztom Dalmallyt, a busz levisz a terkeprol. A nap kezdett a horizont ala bukni, de fogalmam sem volt hogy jutok el abba a Porsonachan Hotelbe, ami a szerzodesemen volt... volt a szerzodesemen egy telefonszam Liz Parker nevvel, fel akartam hivni, de nem mertem, feltem angolul beszelni. Olvasom a kovetkezo tablat: Dalmally, megnyomtam a leszallasjelzot es leszalltam... a semmi kozepen, egy faluban, aminek mintha nem lennenek lakoi, utcai csendjet csak egy neha atrobogo kamion duborgese tori meg. Este 9 ora mult, vegul felhivtam azt a Liz nevu not, masodik hivasra sikerult megertetnem magam, hogy az uj szakacs vagyok Magyarorszagrol, es itt vagyok Dalmallyban. Fel ora mulva megallt egy ezust-kek Scenic, a sofor csak annyit kerdezett: "Hotel Portsonachan?" Yes"... es fujtam egy nagyot, egy 16 oras utazas utan vegre megerkeztem.
A Hotel fele beszelgetesbe kezdtunk "So... you are come from Hungary." Yes" "Hmm... akkor beszelhetunk magyarul is, szevasz, Zsoltinak hivnak" (Na bazzzdmeg) "szevasz... Istvan". Fene sem gondolta volna, hogy az elso ember, akit megismerek kulfoldon, itt az isten hata mogott... magyar lesz. A fentmarado par perces uton meselt egy kicsit a Hotelrol, nagyon lelkesnek tunt, ugy ereztem szeret itt dolgozni, es ez megnyogtatott. Mire megerkeztunk, eleg kesore jart, mar kezdett sotetedni. Zsolti bemutatott Linnek, a menedzsernek, beneztem a konyhara (morning 6 oclock... here), "Uristen mi ez?" Staff-block... szemelyzeti szallas." Bemutatkoztam, annak akivel epp talalkoztam, de megint talalkoztam magyarokkal, Tamas es Niki. "13-as szoba a tied, menj pihenj nyugodtan, akkor holnap reggel 6-kor Pisti"- mondta Zsolti. Talaltam egy agyat, de mar aludtam is, nagyon hosszu nap volt.
Junius 10-en, reggel 6 orakor munkaba alltam, es csak alltam, alltam es alltam a konyhaban, a kibaszott tuzhely mellett, minden aldott nap. 6 kor kezdtem, 1-kor felmentem a staff-block-ba pihenni, aztan 5-tol este 11-ig, persze nem minden nap... valamikor reggel 6-tol este 11-ig. A harmadik het utan kaptam egy csekket 185.52 Font allt rajta, es kaptam egy szabadnapot, de reggel 7-kor Scotty mar az ajtomon kopogott, mert bedugult a Dalmallybol a Hotelig vezeto strada (amin valoszinuleg egy suncsalad probalt atkelni), es Stewart nem tudott bejonni... "Fuck off"
Megismerkedtem a szemelyzettel, valakivel kozelebbrol, valakivel tavolsagtartoan. Zsoltival nagyon sokat beszelgettunk, kesobb minden este ittunk es reszegek voltunk, jol megvoltunk. Tamassal es Nikivel mar kevesebb idot toltottunk egyutt, nem kerultuk egymast, de valahogy a magyarsagnak abba a nagy felebe tartoznak, aki folyton panaszkodik, akinek soha semmi nem jo, es mindenert mast okol, nem mindig hallgattam oket szivesen. Eimantassal, a litvan kitchen-porter-rel voltam meg nagyon joban, esetleg meg Robertre a head-chef-re gondolok vissza szivesen. Mindenki nagyon sokat dolgozott, es dolgozik most is, aki meg ott van, ezert a tarsasagi elet igazabol abbol allt, hogy minden este osszeugrott par ember Zsolt szobajaban egy sor erejeig.
Vannak emberek, akik olyanok, mint a nyitott konyv, megsem kell szolalnia, de ismered minden gondolatat. Vannak olyan emberek, akiknek olyan zurzavar uralkodik a lelkukben, hogy ha akarnak sem tudnak felfedni soha igazi arcukat, talan mert nincs igazi arcuk, mint egy elbaszott, rosszul megkomponalt egyenlet a matek vizsgan, amit nem lehet megfejteni, megoldas gyanant pedig oda vessuk: nincs megoldas, az egyenlet hibas. Nagyon keves ilyen ebert ismertem, de engem is erosen kozejuk sorolnak. Kiveteles ember mind, nem atlagos ertelmi kepessegekkel, de komoly lelki problemakkal kuzd mindegyikuk, mint Hella, Akos es Attila. Azt hiszem Zsolt is ebbe a szabadszellemu tarsasagba tartozik, akik kepesek ugy leelni egy eletet, hogy abbol egy 1000 oldalas regenyt lehessen irni, egy regenyt, aminek mufaja tragikomedia, ahol mi csak foszerepet jatszunk, a storyt pedig az elet irja.
A kulfoldon elo es dolgozo magyarokat rengeteg csoportba be lehet osztani. Mindenkinek megvan a sajat kis tortenete, mindenkit mas vitt ra arra, hogy eljojjon otthonrol, de megis nagyon sok a kozos bizonyos emberekben. Emlitettem azt a csoportot, ahova a magyarok nagyobb hanyadat lehet sorolni, azok akik folyamatosan elegedetlenek, akiknek semmi sem jo, szar az egesz orszag, hat kimennek kulfoldre, mert ott kolbaszbol van a kerites es annyit keresnek, hogy par honap munkajaval megkeresik azt a penzt, hogy otthon palotat vesznek az uveghegyen. Bar hamar rajonnek, hogy ez kibszottul nem igy van, kemenyen meg kell itt is dolgozni azert, hogy elobbre jussanak. Talalkoztam rengeteg ilyen magyarral, de mivel nagyon ragaszkodnak ahhoz az elvukhoz, hogy ok csak azert jottek ki, hogy sporoljanak, egyaltalan nem koltenek feleslegesnek stitulalt dolgokra, tulzottan a fogukhoz verik a Fontot. Alltalban max egy evet josolok nekik, ha minden jol megy... aztan itt is minden "szar" lesz, es haza mennek.
Van egy masik csoport, akik azert jonnek ki, mert otthon annyira ellehetetlenultek, hogy nem volt mas vallasztasuk. Par hete talalkoztam egy novel az utcan... elpanaszolta a kis tortenetet, szokasos, "nem tudtuk fizetni a hitelt az urammal, hat kijottunk ide dolgozni, mert itt alitolag kolbaszbol van a kerites... de fabol van, most meg nem talalok munkat... lehet az a baj, hogy nem beszelek angolul?" Lehet"- mondtam. Persze vannak olyanok, akiknek sokkal komolyabb problemaik vannak, amik tulmutatnak az anyagi dolgokon, beszelnek angolul es nem hisznek a mesekben, de ok nem is panaszkodnak, teszik amit kell.
Aztan van egy masik csoport, akik csak kalandbol jonnek csak ki, nincs igazan tervuk, csak konnyebben szeretnenek boldogulni, es ha megtalaljak a szamitasukat, ok maradnak itt legtovabb. El-Barrioban talalkoztam magyar sraccal a napokban, hulla reszeg volt, de nem igazan panaszkodott... 5 eve van kint... csak ugy itt felejtodott. Nem kell, es nem is lehet ragozni, kijott, aztan most itt van.
Egy biztos, mindenkinek megvannak a hullamvolgyei, amikor azt mondja: hazamegyegyek. Kulonosen az elso par honap nagyon nehez, amikor meg frissen el benned az otthon emleke, amikor meg tartod a kapcsolatot a regi baratokkal. Aztan ahogy telik mulik az ido, felejtesz es teged is felejtenek, egyszer csak azon kapod magad, elkorhadt minden gyoker es szal, ami hazakotne. Egy ido utan uj otthonra lelsz, itt kulfoldon.
Nekem is megvoltak, meg vannak a hullamvolgyeim. Az elso egy honap utan volt, elegem lett, hogy minden nap reggeltol estig dolgozok, penzt nem latok es folyton lengetik felettem a bardot, mondvan, hogyha nem tudom rendesen levinni a 100 fos reggelit, kereshetek masik munkat... a valaszom erre az volt: "ok, i will search. Ra egy hetre leigertek nekem a csillagokat, day-off-ok, penz, kaja, pia, nok... nem ez vitt ra, hogy maradjak, egyszeruen jol esett maga a tudat, hogy szeretnek, hogy maradjak, mellekesen a repulojegyre sem volt nagyon penzem. Minden ugy ment tovabb, ahogy eddig, a penzem nem igazan akart jonni, day-off-omat pedig altalaban a konyhan toltottem.
A masodik honap utan megint erot vett rajtam a honvagy, lattam, hogy a gyogyszerem nagyon fogytan van, nem sokaig lesz eleg. Kijott rajtam a depresszio, ilyenkor hajlamos vagyok arra, hogy mindenkinek elmondjam, milyen nyomorult vagyok. Engedelyt kaptam arra, hogy haza menjek egy hetre, elintezni a dolgaim, de varnak vissza. Nem voltam benne biztos, hogy vissza megyek, abban sem hogy otthon maradok, de nagyon szerettem volna otthon tolteni egy hetet. Megvettem a repulojegyet, egyeztettem idopontot az otthoni tetovalo szalonban, ugy ereztem megerett az ido, hogy eletem uj alomasakent megcsinltassam a kovetkezo borhimzesemet, egy tribal endless knot jelet a karomra. Anyamnak ment az uzenet: palinka, rakottburgonya legyen otthon dogivel, mert sajnos eleg sokat kellett koplalnom az elmult ket honapban. Osszepakoltam, immar utra keszen alltam.
A gepem reggel 7-kor indult az edinburghi repuloterrol, de mivel az ut korulbelul 5 ora busszal a Hoteltol, elozo nap kellett indulnom hogy egy ejszaka terminal utan gond nelkul becsekkoljak. Nem igerkezett egyszeru utnak, annal is inkabb, mert utba kellett ejtenem Glasgowban a bankot, hogy levegyem a szamlamrol a penzt, sajnos a kartyamat meg mindig nem tudtam hasznalni, mert a Hotelben valahogy elkevertek a kikuldott kodjaimat. A terv a kovetkezo volt: Delben indulas a Hoteltol, ha valaki eltud vinni kocsival Cladichig, azzal, ha nem, egy ora gyaloglas. 13:00-16:00 Cladich-Glasgow jarat, gyorsan be a bankba (mert 17:00-kor zar), aztan leveszem azt a kis penzt ami van a szamlamon. Utana mar lesz egy kis idom, eszem valamit, veszek par ajandekot az otthoniaknak, aztan a leheto legkesobbi busszal atmegyek Edinburghba. Sajnos ugy nezett ki mindenkeppen a terminalban kell ejszakaznom, de hat ez van. 11-re Pozsony, ahova kijon ertem Aniko, aztan par ora kocsival.
Az utazas napjat sem usztam meg munka nelkul, szokasosan levittem a reggelit, aztan rohantam osszekeszulni, mert mindig a legrosszabb forgatokonyvel szamoltam es erosen benne volt a pakliban, hogy az utat gyaloglassal kezdem. Atoltoztem, osszepakoltam a maradek cuccomat, Zsolti pluszba adott egy nagyobb csomagot, amit a baratjanak akart feladni postan, de mondtam, hogy ugy is megyek haza, igy megsporolja a postakoltseget. Del fele kozelitett az ora, lementem az irodaba, hogy kinyomtassam a Check-board-omat es megkerdezzem, kitud e vinni valaki Cladich-ig. Szerencsemre csak ez a hulye Sandi volt bent, elmondta, hogy Lin sajnos elvitte a kocsit, de fel ora aztan itt van. Nyomtatnni meg nem tudok, mert rossz a nyomtato "es a masik?-kerdeztem "az is rossz" Akkor bazd meg, gondoltam, majd Glasgowban kinyomtatom. El kellett indulnom, mert nem szamolhattam azzal, hogy Lin par perc mulva visszaer, ha lekesem a buszt, nem tudok bemenni a bankba. Elindultam hat gyalog a ket sulyos batyummal, sietnem kellett, mert mar csak 45 percem volt az indulasig. Jo ido volt, sutott a nap, talan eloszor az itletem alatt 20C fole kuszott a homero higanyszala. Utalom az ilyen helyzeteket mikor rohanni kell, aztan mindig elfelejtek valamit, gyaloglas kozben is folyton azon jart a fejem mi maradt taskan kivul. Egyre jobban azon aggodtam, hogy elerjem a buszt, siettem, de a csomagok kisse visszatartottak. 40 perc utan megallt elottem egy feher berauto, Lin visszaert es kijott utannam hogy kivigyen, kellemesen csalodtam benne. Az ut utolso szakaszat igy vele tettem meg, mint kiderult utoljara talalkoztunk, mert mar csak vasarnap dolgozik, nem birja tovabb ennek az angol picsanak az uralkodasat. Megerkeztunk a buszmegalloba, kiszaltam, megegyszer megkoszontem mindent, amit ertem tett, aztan ragyujtottam egycigire.
Nem kellett sokat varnom, hamar jott a busz, beszortam a cuccomat a csomagterbe, kenyelembe helyeztem magam, probaltam elvezni a harom oras zotykolodest. Kisse megnyugodtam, ugy ereztem most mar minden a terv szerint halad... es egyre messzebb visz a busz a kibaszott Hoteltol, mintha visszakaptam volna a szabadsagomat. Kicsivel 4 ora elott megerkeztunk Glasgowba, a Buchanan palyaudvarra, boven volt idom, hogy bemenjek a bankba, megis siettem, mert nagyon ehes voltam, szerettem volna enni egy pizzat. A skot idojaras olyan, mint a skot nok, kiszamithatatlan, mikor indultam delben nagyon meleg volt, de a bankba fele csunyan elkapott egy zapor. A bejarat elott leraztam magamrol a vizet, aztan bealtam a sorba, sokan voltak igy zaras elott, de gyorsan sorra kerultem. Megkerdeztem a szamlaegyenlegem, a valasz: "260 Pound" How much??" (nem akartam elhinni, 500-600 Fontnak kellett volna rajta lennie) "260 Pound Sir" ohh... ok, I need all, please"-vallaszoltam. Ki kell fizetnem a tetovalast, az kb 40EFt, a repjegy vissza 30EFt... basszus, minimum 400 Fontra lett volna szuksegem, a budos kurva megint nem utalta at a fizetesem. A penztaros hosszu szoszoles utan mondott valamit, de elsore nem ertettem, nem nyelvi problemak miatt, hanem mert elsore nem akartam elhinni. Azt mondta, hogy nem tudja kifizetni a penzemet, mert a szamlam le van zarolva, "akarja, hogy feloldjuk?" hogy a picsaba ne, ne kerdezz hulyeseget. Megint hosszu szoszoles utan azt mondja: rendben is vagyunk... harom nap mulva gyere vissza. FUCK OFF... A feloldas atfutasi ideje 3 nap. Nem igazan volt idom azon gondolkodni mi tortenhetett, mert korulbelul 8 Fontom volt a tarcamban, abbol kellett megoldast kovacsolnom. Nyilvan visszamenni nem tudtam mar a Hotelbe, mert a busz 19 Font volt, egyedul a repter iranyaba tudtam menni, mert azt tudtam kifizetni... epp hogy, mert 6 Font volt a jegy ara. Elotte viszont valahogy ki kellett nyomtatnom a check-board-omat, mert az nelkul nem tudok felszallni a gepre. Ugy emlekeztem, hogy a Buchanan Galeries-ben vagy egy stand, ahol lehet nyomtatni, talan meg belefer a szukos koltsegvetesbe, korulbelul egy Fonttal szamoltam azert az egy oldalert cserebe. Nagynehezen megtalaltam az ominozus standot, de be volt zarva. Kicsit meg keresgeltem az utcan, hatha talalok valamit, de semmi, vegulis arra jutottam, kizart, hogy a terminalban ne legyen erre lehetoseg, kulonben is lesz ra majd fel napom. Felszalltam hat a 18:00-as Glasgow-Edinburgh jaratra, nagyon megorultem, hogy megtudtam venni a jegyet.
Utkozben gondolkoztam, ha valami csoda folytan haza is jutnek, megint csak arra lenne jo, hogy noveljem az otthoni adossagomat. Az mellett, hogy semmit nem tudok csinalni otthon, a tetovalast le kell mondanom, tartozni fogok Anikonak 30 EFt benzinpenzzel, anyamtol megint kolcson kell kernem min 50 EFt-ot a visszautra, mert igy, hogy ilyen elmaradasok vannak a fizetesemben, mindenkeppen vissza kell jonnom. teljesen ertelmetlenne valt a haza ut, de mar nem tudtam mast tenni, uton voltam es a repjegyet mar megvettem.
Leszalltam a Ratho allomason, innen kezdve mar nem volt konnyu dolgom, az osszes penzem ugyanis 2,5 Font volt. Termeszetesen az utat a repterig gyalog kellett megtennem, az ember mindig tevesen iteli meg az utat, ha azt elozoleg busszal, vagy autoval megjarta azt, ugyan... 5 perc volt busszal, 20 perces seta... csomagokkal ez majdnem egy orasra sikerult, de este 8-ra megerkeztem a terminalba. Muszaly volt vennem egy uditoitalt, mert egesz nap alig ittam valamit, amiota uton vagyok, semmit. Palackos Pepsi 1 Fontert, nem volt a legolcsobb, de a muanyag palackot vizzel utan lehet tolteni a veceben. Faradt voltam, de a checkolast meg kellett oldanom, ujra becsekkolni nem tudtam, mert 16 Font volt az ara, azzal kellett kezdenem valamit, ami a Laptop-on es a pendrive-on van. Betoltottem a Laptopot, hogy kiirjam az adatokat es a sorszamokat, hatha az alapjan ki tudjak keresni a rendszerbol, ha mar nem tudjak beolvasni... szerencsemre az akumlator rossz, konektor sehol, a harddrive pedig mar akkor kezdett rendetlenkedni, mire betoltott volna a Windows, lemerult, ez az otlet is teljes kudarc. Csak a pendrive maradt. Kimentem egycigire, hatha az felvillanyoz. Mikozben neztem a felszallo gepek utan nyujtozo fustot, azon gondolkoztam, reggel vajon rajt leszek e en is, egyaltalan ezek utan rajt akarok e lenni.
Visszaerve megkerestem az automatat, ahol egy egy Fontosert lehet nyomtatni, de ki volt kapcsolva es le volt lakatolva, nem tudtam segitseget kerni, tul keso volt es szemelyzet alig, de mint kesobb kiderult nem is igazan tudtak volna mit tenni, gondolom ok sem talalkoznak gyakran ilyen hulyevel, aki ugy eljon, hogy nem nyomtatja ki a check boardot, penze meg nincs a becsekkolashoz. Ejfelhez kozeledve kezdtem kicsit faradtan erezni magam, nem nagyon jottek az uj otletek, leultem a csomagokkal, hogy osszeszedjem magam. Mar tobb mint egy napja nem ettem semmit, ugy ereztem a maradek egy Fontosomert valami etel szeruseget kell vennem, igy hogy megoldas gyanant kevesnek bizonyult. Ket kis zacsko chipsre eleg is volt, ami keves volt arra hogy jollakjak, de arra eleg hogy a maradek penzemet elkoltsem... maradt osszesen 20 Pennym, ami mar tenyleg semmi. Probaltam telefonos segitseget kerni, felhivtam Zsoltot, tudtam hogy meg ilyenkor is eber, mert a nap ezen szakaszat altalaban vodkazassal tolti. Tanacsot nem igazan tudott adni, "probalj meg feljutni a gepre Pisti"... kosz, ennyit en is tudok. Utolso remenyem, hogy reggel idoben beallok a sorba, es megproballok a pendrive-al becsekkolni, remeltem hogy tudnak segiteni, es nem lesznek rugalmatlanok. Addig is probaltam kicsit aludni, az ajton folyamataban ki-be jartak, hideg volt, gepek fel-le szalltak, emberek jottek-mentek. Hajnal tajekan sikerult kicsit elszunditanom.
...Hajnalban, mikor pont nem kellett volna, arra ebredtem, hogy rohannom kell, mert kulonben lekesem a gepem. Gyorsan bealltam a sorba, ahol mar sem elottem, sem utannam nem allt senki, ugy erezten elkestem, ugyan a gep meg nem szallt fel. Gyorsan elmondtam, hogy van egy kis problemam, "nem tudtam kinyomtatni a check-boardomat, csak a pendrive-omon van meg, mit tudunk tenni?" A vallasz egyszeru, "csekkolj be ujra, 16 Fontot kerunk"... nincs nalam annyi." "Kartyaval is tud fizetni"... az meg le van zarolva." "Hat nem gyakran talalkozunk ilyen hulyevel." Mindenki a vallat vonogatta, aztan azt mondtak probalkozzak az Informacional, mert ok nem tudnak segiteni. Informacional megint csak vallvonogatas... ilyen hulyekkel, meg talalkoztam... basszus ilyen aprosag es teljes tanacstalansag, nem lett volna egyszeru, "itt van a kurva nyomtatom, add oda a pendrive-odat, kinyomom neked gyorsan hulyegyerek, de tobbet meg ne lassalak"... es mindenhol ott volt az a kurva nyomtato, csak mindenhol hianyzott az esz es a kreativitas... kurva scottish peoples.
Elso dolgom, telefonalas. Elso Aniko: "ne gyertek ki ertem Pozsonyba, nem megyek haza" ok meg nem indultunk el" mar nem is kell, koszi". Masodik Zsolt: "gyere ki ertem Edinburghba, mert nem tudtam felszallni a gepre" ok Pisti, meglatom mit tehetek" F.U.C.K O.F.F... azaz K.U.R.V.A. Nagyon ramfert volna egycigi, de az utolso szalat tegnap este elszivtam, azt hittem szetdurran az agyam. Valahogy vissza kellett jutnom a Hotelbe, de abban biztos voltam, hogy ennek a Sandy-nek a fejet szetverem a nyomtaton, akkor tenyleg nem fog mukodni, elkuldok mindenkit a picsaba, aztan felmondok. Igazabol mar abban a pillanatban felmondtam, csak epp nem volt ott senki, akinek benyujthattam volna. Abban mar biztos voltam, hogy segitseg nelkul nem fogok vissza jutni, esetleg ha valaki tudna utalni 50 Fontot a szamlamra, de miutan vegig gondoltam, lehetetlennek bizonyult. A skot szamlamat nem tudom hasznalni, a magyarnak meg hosszu az atfutasi ideje. Egyszeruen keptelen voltam visszaulni szepen nyugodtan, arra varva hogy Zsolt egyszer csak megjelenik, tudtam hogyha most azonnal elindulna, akkor is kb 3-4 orat kellene varnom, mire ideer. Arra jutottam, hogy gyalog bemegyek Edinburghba, aztan megkeresem az elso bankot, valamit muszaly tennem, amugy is ez a 12 ora boven eleg volt itt a terminalban.
Reggel 8 orakor elindultam a ket sulyos csomagommal, etel es sajnos viz nelkul, mert a flakonomat kidobtam hajnalban, mikor meg abban a tudatban voltam, hogy fel tudok szallni a gepre. Nem ismertem az utat, de biztam benne, hogy nehany ora seta utan elerem Edinburghot, es meg a kulvarosban talalok egy bankot, ahonnan addig nem jovok el, ameddig nem fizetik ki a szamlamon levo penzt. Nem ismertem az Edinurghba vezeto utat, probaltam a foutak menten maradni, a tablakat kovetve. Hamar a reggeli csucsforgalomban talaltam magam, az ido pedig kezdett egyre melegedni, nem volt kellemes seta, de mennem kellett. 10 ora utan olvastam az elso tablat nyilak nelkul, Edinburgh felirattal, aztan embereket auto nelkul, gyalog mint en. Kezdtem ugy erezni, hogy mar nem sok van hatra, nem sokara ott vagyok. 11 tajekan mar elhalado helyijaratra lettem figyelmes, ami mar tenyleg olyan volt, mint Noenak a galamb az olajfaaggal, mar csak egy bankot kellett talalnom, ahol leveszem a penzem, kezdetben csak az RBS fiokjait, aztan vegre megpillantottam a Lloyds egyik irodajat, am nem voltam biztos benne, hogy tudnak segiteni, mert nem tunt ugyfelfioknak, de legalabb kapok egy kis utbaigazitast. Bementem, kezdtem is mindjart, hogy csak a szamlamhoz szeretnek hozzaferni valahogy, de amire szamitottam, sajnos nem foglalkoznak ilyen ugyekkel, megkerdeztem hol van a legkozelebbi Lloyds Bank, de eleg bizonytalan vallaszt kaptam: itt van 20 percre egy bank, menj egyenesen, aztan a masodik keresztezodesnel jobbra. 45 percre volt, es RBS, nem pedig Lloyds... kosz, hogy rohadnal meg.
Mivel letertem a foutrol, es elkezdtem tekeregni a kulvaros utcain abban a remenyben, hogy talalok egy megfelelo bankot, igencsak megnyujtottam az amugy sem rovid menetelest. A deli nap egyre jobban sutott, melegem volt, nagyon szomjas es ehes voltam, egyre jobban kezdett fajni a labam, attol is feltem, hogy a poggyaszom kerekei nem birjak es cipelnem kell azt is. Folyamatosan a tablakat olvastam, es probaltam a city centert celba venni, kizart hogy ott ne legyen Lloyds Bank, kezdtem ideges lenni, mert korulbelul a 15. RBS mellett mentem el, de mint utolag kiderult az egesz varosban alig van nehany honszeretett bankombol. Mindig olyan erzesem volt, hogy a kovetkezo ut mar elvisz a varos szivebe, de olyan delibab volt csupan, mint azoknak, akik a Mount-Everestet proballjak meghoditani, nagyon kozelinek erzik, de borzalmasan tavoli. Delutan 1 orakor ujra felcsillant a remeny, amikor ujjabb utra tevedtem, es a rengeteg kis boltjaval mar nagyon belvarosi hangulata volt. Miutan elmentem a 100. RBS bank mellett is, ereztem, hogy most mar tenyleg lennie kell egy Lloydsnak, ahol bankrablast kovethetek el a sajat penzemert. Ahogy mentem es figyeltem a boltokat, a sok kis take-away-t, azon gondolkoztam, ha meglesz a penzzem mi lesz az elso, termeszetesen az, hogy veszek egy szendvicset, meg egy uditoitalt, megkeresem a buszt, aztan elindulok vissza. Nem kellett sokat mennem, vegre talaltam egy bankot.
Bementem, lepakoltam a cuccomat a legkozelebbi sarokba, aztan bealltam a sorba, turelmesen, nyugodtan. Miutan sorra kerultem, megprobaltam csak ugy egyszeruen levenni a penzt a szamlamrol, de a penztaros fiatal holgynek hamar rancok jelentek meg a homlokan, persze nem ertette mi van, valamit kiirt neki a monitor, amirol fogalma nem volt. Elmondtam, hogy tegnap Glasgowban azt mondtak, hogy le van zarolva, de elvileg felolddottak, persze tudtam, hogy a procedura lefolyasa 3 nap, igy gyakorlatilag csak holnap tudok hozzaferni a penzemhez... de muszaly volt tennem valamit. Szokasos vallvonogatas, senki nem tud semmit..."na jo eleg, idefigyeljen, reggel vegigneztem, ahogy a jaratom felszall, mert nem tudtam becsekkolni, masodik napja kibaszott hajlektalan vagyok, mert nem tudom hasznalni a penzem... mi az, hogy nem tudom hasznalni a kartyam? nem ferek hozza a szamlamhoz? nem tudom hasznalni a sajat penzem? a sajat kibaszott penzem. Milyen bank ez???" Kicsit ingerult hangnemben mondhattam mindezt, mert erre a par mondatra megmozdult minden alkalmazott, mindenki ugytett, mintha teljes erobedobassal az ugyemen dolgozna, persze lattam az arcokon a teljes tanacstalansagot, es mar akkor tudtam, hogy nem kapom meg a penzem "ok, adja vissza az irataimat, aztan megyek, erre nekem nincs idom" megint csak ingerulten, de az ajtoban eszrevettem, hogy a szemelyim hianyzik, a no zavaraban elfelejtette visszaadni, visszafordultam erte es elkertem, de par masodperc mulva mar ott sem voltam. Bizonyara nincsenek hozzaszokva az ilyen ugyfelekhez... en meg az ilyen tesze-tosza alkalmazottakhoz.
Telefon, Zsolt "szevasz Zsolti, mikorra ersz ide?" huu Pisti, ne haragudj, de nem tudlak megmenteni, de kepzeld visszamondtak a felfugesztesemet :)" Mi?? el sem indultal???" kurva jo, gondoltam...Egesz eddig csak a duh vitt elore, mert a faradtsagtol mar keptelen lettem volna, de most ugy ereztem teljesen remenytelen helyzetbe kerultem, nagyon nehez volt tovabb menni. Kerestem egy padot, leultem eloszor azota hogy elindultam, proballtam osszeszedni magam. 6 oraja gyalogoltam, majdnem 2 napja nem ettem es nem aludtam, fel napja nem ittam semmit, ereztem hogy a szam teljesen kicserepesedett, a nyalam olyan mint a ragaszto... elaludtam a kimerultsegtol, ott azon a padon.
Mikor felebredtem, ereztem hogy egyedul keptelen leszek ma mar haza jutni, egyre jobban az realizalodott, hogy az utcan kell toltenem az ejszakat, etlen szomjan, de amilyen szerencsem van, holnap sem fogom tudni hasznalni a szamlamat, annak ellenere, hogy letelik a 3 nap atfutasi ido. Volt egy Szabolcs nevu magyar Edinburghban, Zsolt baratja, mar felvetette, hogy kerjek tole kolcson 50 Fontot, amivel visszajohetek, de csak arra az esetre tartogattam a telefonszamat, ha mar minden kotel szakad. Egyszer talalkoztam Szabolcsal, bar nagyon kedvesnek es segitokesznek tunt, nagyon nehez volt belegondolni, hogy csak ugy hivjak fel egy idegent, azzal hogy adjon kolcson 50 Fontot... de sajnos akkor mar tenyleg nem volt mas vallasztasom, felhivtam. Probaltam elmondani mi tortent, mint utolag kiderult alig ertett valamit abbol amit mondok "be voltal drogozva Pisti?". Vegul is felajanlotta, hogy ad kolcson, hogy visszajussak, de mar akkor sem gyoztem halalkodni. Elmondtam hol vagyok pontosan, 20 perc mulva meg is erkezett a Dean-Bridge labahoz, azzal az 50 Fonttal, ami akkor a megmenekulesem kulcsa volt. Bementunk gyorsan egy boltba, ahol Szabolcs vett nekem ket szendvicset, meg egy szensavmentes asvanyvizet, leultunk egy padra, gyorsan nekilattam az etelnek, nagyokat nyeltem, kozben probaltam elmondani mi tortent, de en magam sem ertettem meg abban a pillanatban. Delutan 4-hez kozelitett az ora mutatoja, indulnunk kellett, Szabolcs 5-re ment dolgozni, es en sem ertem ra nagyon, keso volt, es meg elottem volt egy hosszu ut. Kimentunk a buszpalyaudvarra, elkoszontem, szazadjara is megkoszontem az oriasi segitseget, de mielott felszalltam volna a buszra vennem kellett egy doboz cigit, meg valami etelt az utra. Nem sokkal 5 ora elott szalltam fel az Edinburgh-Glasgow jaratra, aztan mar a buszrol felhivtam Zsoltot, hogy megmenekultem... "ok Pisti, csak vigyazz, mert az utolso Obani jarat 18:10-kor indul", na basszus ez eddig eszembe sem jutott, a jarat menetideje azt hiszem kicsit tobb mint egy ora, ha kesik par percet az erkezes, az ejszakat a Buchanan palyaudvaron tolthetem, mindegy, gondoltam, most mar valahogy visszajutok. Az egy oras uton folyton azon toprengtem, hogy tortenhetett ez? Ket honap utan hogy lehet, hogy 20P van a zsebemben?, azt leszamitva, amit Szabolcstol kaptam. Akkor mar biztos voltam benne, hogy befejeztem a Portsonachan Hotel-beli palyafutasomat, hihetetlen, ok tehetnek rola, hogy nincs penzem es hogy a szamlam le van zarolva, de ha rajtuk mult volna, ott dogolhettem volna meg az utcan... mint egy kibaszott kivert kutya.
Ahogy kozeledtunk Glasgow fele, egyre jobban kezdtem izgulni az atszallas miatt, mert ugy tunt, nagyon szoros lesz a dolog. Mar majdnem 6 ora volt de meg mindig Glasgow belvarosaban araszoltunk, termeszetesen minden lampanal pirosat kaptunk es minden megalloban volt leszallo, csak hogy biztosan ne erkezhessunk meg idoben. Nagy nehezen, 5 perces kesessel, nem sokkal 6 utan megerkeztunk a Buchanan-station-re, nem vesztegettem az idot, gyorsan megkerestem az Obani jaratomat, biztam benne, hogy egygyorscigi meg belefer a nagy rohanas kozben, de annyi idom mar nem volt, es termeszetesen fontosabb volt az, hogy veget vethessek ennek a par napnak. 18:10-kor elindultunk, hogy teljesitsem hosszu utazasom utolso szakaszat. Elso dolgom, ha visszaerek... egy zuhany, aztan alvas... majd holnap elkuldok mindenkit a budos picsaba.
A buszon kicsit megnyugodtam, elnyomott a faradtsag, de nem mertem elaludni, mert feltem, ha elmulasztom a Cladich-i megallot, az ejszakat Oban-ban toltom. A szokasos 3 oras ut, amit mar nem egyszer megtettem, ezuttal mint egy felhalott, csak neztem ki a fejembol, nem volt mar erom gondolatokat krealni. Gyorsan elfogyott elottunk az ut, hamar megerkeztunk a semmibe, kovetkezo megallo: Cladich, jeleztem, leszalltam, aztan felhivtam Zsoltot, hogy jojjon ki ertem, nem nagyon volt kedvem meg egy oras setanak nekivagni, holott mar az lett volna a legkisebb akadaly. 10 perc mulva bepakoltam a Range Roverbe, nem szoltam semmit, megerkezven a hotelbe mar csak a tervezett zuhanyhoz volt kedvem, aztan aludtam.
De megis mi tortent? Valoszinuleg Liznek volt egy hibas utalasa a szamlamra, amit visszavett, ez azonban csak akkor mukodik, ha elotte lefagyasztjak az adott szamlat. Tortent mar velem ilyen Magyarorszagon 6-7 evvel ezeleott, de akkor szolt a fonokom, hogy "ne haragudj Istvan, de ez meg ez volt, menj be a bankban aztan feloldjak". Ha itt ez megtortenik, valoszinuleg el sem indulok a hotelbol. Utolag mar konnyu okosnak lenni, de meg is mi lett volna a leghelyesebb dontes, hogy a leheto legegyszerubben oldjam meg a problemat? Glasgowban szembesultem eloszor a helyzettel, onnan kapasbol vissza kellett volna fordulnom, mert lattam, hogy nincs semmi ertelme annak, hogy hazautazzak. Gondoltam erre, de mar nem volt annyi penzem, hogy meg vegyem a penzt Cladichig. Tobbet kellett volna tennem azert, hogy a check boardom ki legyen nyomtatva. Amikor olyan helyzetben vagyunk, amit nem tudunk megoldani, igenis segitseget kell kernunk. Lehet, elobb fel kellett volna hivnom Szabolcsot, azt azonban nem varhattam el tole, hogy ejszaka kozepen kibuszozzon hozzam, de a tanacsat kikerhettem volna. Reggel nagy hibat kovettem el, mikor neki vagtam egy olyan utnak, amit nem ismertem, akkor mar mindenkeppen hivnom kellett volna Szabolcsot, latnom kellett volna, hogy ezt mar nem tudom egyedul megoldani, tul sokaig halogattam a segitseg kerest.
Mikor delelott felkeltem mindenem fajt, par napig santitottam is a verholyagok, meg a fajos izuletek miatt. Lementem, hogy megnezzem mi van staff ebedre, de csak a szokasos baconos szendvics, talan nem is baj, mert meg amugy sem birtam sokat enni. Leggyakoribb kerdesek: "Steven? Vissza is ertel?" Reggel te fogsz reggeliztetni?" Sikerult elintezned otthon mindent?" Nem sok emberrel volt kedvem beszelgetni, Eimantasnak meseltem el a storyt, de o mar igy is csurig volt a vezetoseggel, hiaba fenyeztem neki. Nem akartam sajnaltatni magam, nem akartam meghallgatni az utolagos tanacsokat, ezt amugy is csak az erti, aki atelt mar hasonlo helyzetet az eletben. Fontosabb dolognak tartottam, hogy rendbetegyem a dolgaimat, bankugyek, fizetes elmaradas... stb. Bar az elso napot termeszetesen probaltam aktiv pihenessel tolteni, hogy kicsit rendbeszedjem magam. Masnap reggel kopogtak az ajtomon, en reggeliztetek... a kuurva anyatok!!!! Ez lesz az utolso reggelim, nem erdekell felmondok. Hihetetlen, akinek tudnia kellett az tudta mi tortent, es latta, hogy alig tudok menni, erre fel lehivnak dolgozni megint reggeltol estig. Olyan duhos voltam, hogy lementem es reklamacio nelkul letoltam a 100 fos reggelit. Delutan szegeny Robertet, a head-chefet elkuldtem a picsaba... "Mi a faszom ez?? Nem vagyok allat, hogy ezt csinaljak velem." Ne haragudj Steven, nem tudtam, hogy mi tortent" Most mar tudod".
Szerencsere par nap alatt teljesen rendbejottem, vegre be tudtam menni Obanba, hogy rendbetegyem a bankszamlamat, de mikor rakerdeztem azt feleltek, elerheto, Glasgowban a mult heten elinteztek, tehat a 3 nap atfutasi ido letelte utan minden rendben volt. Elvileg delutanra kellett volna mennem dolgozni, de lehetetlen volt, hogy odaerjek 13:00-ra, mondjuk nem is nagyon erdekellt, ugyanis ekkor mar 3 allasinterjum volt megbeszelve Edinburghban. Persze masnap megkaptam a magamet, "Mi az hogy nem josz be dolgozni?" 1.Majd ha kifizetik a berem, bejovok" 2. Ugy volt megbeszelve, hogy ezt a hetet megkapom off-nak" 3. Ne haragudjatok, de pillanatnyilag fontosabb volt, hogy rendbetegyem a bankugyeim, ha mar a draga Liz szetbaszta" OK Steve... mas, alitolag fel akarsz mondani, igaz ez?" Igaz, talaltam masik munkat Edinburghban, ne haragudj Robert, de tobbet fizetnek". Ennyi volt a Portsonachan Hotelben beli palyafutasom, meg egy utolso napra bementem dolgozni, csak hogy ne legyen problema a kifizetesemmel. Masnapra kitakaritottam a szobamat, osszepakoltam mindent.
Bementem az irodaba, hogy elkerjem a csekkjeimet, de folyamatosan azt a vallaszt kaptam Liztol, hogy "most nem erek ra, gyere vissza kesobb", igy ment ez egesz delelott, de probaltam megorizni a hidegveremet, mert ha raboritom az aztalt, mint ahogy legszivesebben tettem volna, valoszinuleg ures kezzel tavozhatok. Del fele kozelitve kozoltem vele, hogy ne haragudjon meg, de nem erek ra, indul a buszom, par perc mulva kaptam ket csekket, hogy befogja vele a szamat, pedig meg jo nehagy hianyzott, hogy pontot tehessunk az ugy vegere, "Hol a tobbi?" kerdeztem, de csak magyarazkodas, meg kitero vallaszok, de erre mar tenyleg nem volt idom, elkellett ernem a buszt, hogy vegre elhuzhassak innen. Akivel epp osszefutottam, attol elbucsuztam, aztan Zsolt kivitt a Cladich-i megalloba, par perc mulva a busz megerkezett, es mar uton is voltunk Glasgow fele... megint... de megint nem igerkezett egyszeru turanak a dolog, szallast, akar hogy is probaltam, nem sikerul meg inteznem, abban remenykedtem, hogyha mar ott leszek Edinburghban, megoldom egy elfekvoben azt a par napot, ha mar a penz nem lesz akadaly.
Glasgowba megerkezve elso utam megint a bankba vezetett, fel kellett adnom a ket szem csekkemet, hogy minel elobb hasznalni tudjam a penzt, hala istennek most zokkenomentesen zajlott le a dolog. Ugy ereztem mar csak ezt a szallas dolgot kell megoldanom, fel is hivtam azt a kozvetito irodat, aki az alberletet intezte volna, de kiderult, hogy minden lakasra meg honapokat kell varni, mire elerheto lesz. Hostelt kellett talalnom Edinburghban, ahol par hetet kihuzhatok, nem is vesztegettem az idot, felszalltam a Glasgow-Edinburgh jaratra.
Delutan 17:00-kor Pisti megerkezett Edinburghba, ket sulyos csomaggal, zuhogo esoben. A csomagjaimat betettem a csomagmegorzobe, aztan kimentem az utcara, hogy keressek valami szallast magamnak. A buszrol mintha lattam volna egy Hostelt, nem volt messze, gondoltam megnezem, de ahogy kitettem a labam a varoterembol az istenek olyan haragra gerjedtek odafent, hogy meg ott is zuhogott az eso, ahol elvileg teto volt. Nem igazan festett ugy, hogy a mai nap folyaman ez valtozni fog, ugyhogy elindultam. Sajnos a Hostellel nem volt szerencsem, mert csak 12-13 kozott lehetett bejelentkezni, es nagyon ugyfestett, hogy csurig van. A valosag igazolta onmagat, a Nemzetkozi Fesztival idelyen lehetetlen volt szallast talalni Edinburghban, ha valaki komolyan el akart jonni, annak minimum 3 honappal elore le kellett foglalnia a szobat, en meg kis naivan gondoltam csak bekopogok valahova. Nehany probalkozas utan fel is adtam a dolgot, meg kedvem sem nagyon volt a zuhogo esoben cirkalni, beultem hat egy olasz pizzeriaba... ahol vegre embernek erezhettem magam, nem felejtem el azt a pizzeriat a Heymarketen.
Nem nagyon tudtam tehat mit tenni, de nem voltam elkeseredve, sot, nagyon fel voltam dobva, szabadnak ereztem magam. Visszamentem a buszvaroba, gondoltam felhivom Szabolcsot, hogy kikerjem a velemenyet megint igy szallas ugyben, de tul keso volt mar ahhoz, hogy ilyenekkel zavarjam. Nagyon jo hangulat volt a teremben, folyamatosan erkeztek az emberek a vilag minden tajarol, hogy reszt vegyenek a fesztivalon. Nem voltam egyedul, akinek gond volt az aznapi hajlek, sokan vertek tabort a padok kozott. Este 11-et utotte az ora, ki mentem egykeseicigire, olvasom az ajton... nyitvatartas: 05am-01am, na fasza, megsem lesz tul jo ejszakank a buszvaroban, hajnali 1-kor mehet mindenki amerre lat, de gondoltam meg mindig jobb Edinburghban csovezni, mint a senki foldjen fekvo hotel dulengelo staff-block-jaban raboskodni. Pontban 1 orakor meg is kaptuk a felszolitast: "piszkos csoves banda, takarodo", erre a mondatra az osszes homeless egyszerre neki is vagott a nyirkos utcanak. Kibereltem magamnak egy buszmegallot, felvettem a masik ket puloverem, aztan ugy tettem, mint aki a buszt varja. Nagyon hideg volt, ami nem engedte, hogy elaludjak... most mar ertem, miert szeretik a hajlektalanok a kannasbort, kivalo a hideg ellen es segit elaludni, de sajnos en nem voltam ilyenekkel felfegyverkezve. Cigi cigit kovetett, hamar 4 ora lett, mar kezdett hajnalodni, gondoltam visszamegyek a palyaudvarra, hatha a kedvemer elobb kinyitjak. Az ajto elott ismeros arcokkal talalkoztam, akik arra vartak, hogy visszaengedjek oket a jo meleg varoterembe.
Reggel kicsit rendbe szedtem magam a mosdoban, aztan leultem a padra hogy kicsit felmelegedjek, de hamar elnyomott az alom. Mikor felebredtem 7-8 ora korul, felhivtam Szabit, hogy tud-e valamilyen tanacsot adni. Elmagyarazta, hogy mely buszokkal tudok eljutni hozza, elotte azonban gondoltam beugrok a bankba, megnezeni, letudom-e venni a tegnap csekken feladott penzemet. Ugyanabba a Lloydsba mentem, amibe a multkor, szolgalatban volt az a holgy is, akinek a mult heten leosztottam a fejet, csak imadkozni tudtam, hogy ne az o pultjahoz kelljen mennem, mert mar akkor lattam hogy megismert, nem mert ramnezni, lattam az arcan, hogy valamilyen erthetetlen imat mormol, hogy ne az o pultjahoz keruljek. Az o pultjahoz rendelt a sors, nagyon zavarban volt szegeny, ugyhogy probaltam a leheto legegyszerubben es leggyorsabban elintezni a dolgot, sajnos azt a vallaszt kaptam, hogy rendszerproblema miatt kicsit kesik a csekkes atutalas, de ha eleg lett volna csak csunyan neznem ra, es elsirja magat, ugyhogy ezuttal a leheto legkedvesebben probaltam tavozni. Mikor vegeztem, felszalltam a megbeszelt buszokra, aztan kimentem a megbeszelt helyre, hogy talalkozzak Szabolccsal.
Szabolcs felajanlotta, hogy meghuzhatom magam addig naluk, amig nem talalok alberletet. Visszamentem a buszpalyaudvarra a csomagjaimert, aznap este vegre agyban alhattam egy forro zuhany utan. Masnap sebeseget valtottam, elmentem az egyik alasinterjura, ahol talalkoztam Haremmel a Laqua Bianca take away-ben, elmondta hogy a chefje vasarnap dolgozik utoljara, mert felmondott, ot kellene potolnom. Nem sokat csurtuk-csavartuk a dolgot, abban egyeztunk meg, hogy megirom a nyito etterem etlapjat, vasarnap bevasarolunk, aztan hetfon kezdhetek is. Minden rohamtempoban zajlott, Harem nagyon lelkes volt, ami atragadt ram is, mindkettonk szivugye lett a St. Andrews etterem...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
