Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Let's Go...

2010.02.17. 17:50

Holnap hajnalban utazok fel Budapestre. Mindent sikerűlt elintéznem, amit szerettem volna, töröltem magam az internetes portálokról és lecseréltem a telefonomat, melynek a számát senki nem ismeri. Adott tehát minden, hogy előről kezdjem az életem.

Néha ezt az egészet olyannak érzem, mint egy naív kislány álmodozásának. Olyan távolinak, megfoghatatlannak tűnik minden. Nincsenek nagy álmaim, élni szeretném az átlagemberek átlagos életét, egy saját otthonban, egy szerető családdal, de mind ez utópisztikus. Nem tudom mi fog történni az elkövetkező hónapok alatt, milyen gyógyszerekkel fognak kezelni, és milyen eredménye lesz. Csodát nem várok, farkasból nem lehet szelíd őzet, őzből nem lehet vérszomlyas farkast varázsolni. Egy biztos, aki használt már agystimulánsokat az tudja miről beszélek, nem lesz leány állom, mikor egy gyógyszert le kell váltani, olyan, mint egy drogosnak az elvonó kúra. Tudom, nem szabad hasonlítanom az antidepresszánst az illegális szerekhez, de hidjétek el... nem lesz könnyű.

És ha kikerűlök? Talán megváltozik minden? Pesten mások az emberek, mint vidéken? Mikor már egy életre meg vagyok bélyegezve azzal, hogy pszichiátriai intézetben kezeltek, mint ahogy viselem a sebhelyeket a csuklómon, melyet a karóra csak néhol takar. Nem tudom olvasta-e valaki Dosztojevszkijtől a Bűn és Bűnhődést. Van egy füzetem, amibe kijegyzeteltem az olvasmányaim kedvenc részeit, és pont Raszpolnyikov eszmefuttatását olvastam, mikor azon elmélkedett, hogy az embereknek két csoportja van: az egyik az átlag ember, a másik az, aki többre hivatott, és jogában áll az átlag embert eltiporni, hogy céljait megvalósítsa... hát akkor én is felteszem a kérdést: féreg-e az ember, nem, nekem sem az, minthogy a féreg sem ember. Ez a gondolat menet vezetett odáig, hogy mások fölé emelte magát, és gyilkolt. Kicsit gondolkoztam ezen, bár ez egy hülyeség, mindenki többre hivatott, mindenki más, átlag ember nem létezik, hiszen az átlagot csak a matematikában használjuk.

De akkor honnan fogom tudni, hogy meggyógyúltam? Hisz nincs átlag...

A bejegyzés trackback címe:

https://pontus.blog.hu/api/trackback/id/tr41766814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása