Ma eldöntöttem, hogy új életet kezdek, miután kikerűltem a rehabilitációs központból, remélhetőleg egészségesen, új reményekkel, célokkal, lendülettel, és új barátokkal. Nem lesz nehéz dolgom, mert újrakezdeni legkönnyebben a nulláról lehet és én most pont ott tartózkodok.
Itt ahol lakom, nincs túl sok barátom, talán egy sincs, ha belegondolok senki nem fog hiányozni, bár a hiányát az ember csak akkor érzi valaminek, ha már nincs. Egy biztos, változtatnom kell, mert a jelenlegi környezetemben, ezzekkel az emberekkel, támogatottság és megértés nélkűl soha nem fogok meggyógyúlni és kiteljesedni.
A terv a következő: ha befejeződik a kezelésem, itt maradok Budapesten, albérletet és munkát keresek... előről kezdek mindent, tudom nagyon nehéz lesz, de ha olyan emberekkel veszem magam körűl akiket szabadon vállasztok, senkit nem kell muszályból elviselnem, tudom így mindenre képes leszek.
Tegnap töröltem magam minden közösségi portálról, nemsokára új telefont veszek, új számmal és csak azoknak az embereknek tartom meg a számát, akikre végképp szügség van (kb10). Megpróbállok nyárra teljesen eltűnni innen, úgy hogy mindenki számára elérhetetlen leszek, ködbe burkolózok, bár nem hiszem, hogy lesz olyan ember, aki megkérdezi "hova tűnt ez a gyerek, mi van vele?" Tudom, volt pár szép pillanat és ember, akire mindig szívesen emlékszem vissza, de sajnos negatívumból több volt, átlagban tehát felejteni szeretnék. Milyen jó lenne, ha az intézetben kimosnák az agyam, de sajnos ilyen nem létezik.
Nem tudom olvasta-e valaki a Háború és Békét, tudom nem rövid olvasmágy, de ajánlom mindenkinek. Volt benn egy rész, amikor Andrej herceg nem akart visszamenni a háborúba, úgy gondolta, ő majd ellesz a birtokon, ahol nem áll senkinek az útjában. Bezuhovot küldték, hogy beszéljen vele.
"-Csak úgy élni, hogy ne tegyünk semmi rosszat, csak úgy, hogy ne legyünk mások terhére, úgy nem lehet. Attól még nem vagyunk jó emberek, csak feleslegesek. Ha jók akarunk lenni, tenni kell érte. Feleslegesnek lenni néha rosszabb, mint gonosznak.-"
A fent említett könyvből kiemeltem még egy részt ami megfogott, és úgy érzem, még ide tartozik.
"A boldogságra való törekvést csak azért oltották belénk, hogy mivel úgysem lehet kielégíteni, gyötörjön bennünket"
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
